Egyéb jövô-menôk

Az Armeria juniperifolia hervadóban is szép, mert megmaradnak az ezüstös csészelevelei. Igaz, a valóságban kicsit szürkébbek, mint itt a képen. Ez egy fehér változat (vagy fajta – a magyar kertészeti árusokból az ilyesmit nem lehet kiszedni harapófogóval se), szintén a tavaszi dísznövény vásáron vettem.

Saxifraga cochlearis minor – most fog elôször virágozni ezen a helyén. Prágából hoztuk 2008-ban, akkor virágzott, de az az igazság, hogy nem ez a legerôsebb pontja. Hosszú száron laza kis fehéres virágokból álló fürt lesz. A levélpárnája az igazi ékessége, amiatt is tartom. Azért hagyom virágozni, bár a levélrózsa virágzás után elpusztul. Most még bimbós:

Mesterséges hasadékban él egy ládában, a talaja majdnem csupa homok. Nagyon szép, kemény, ezüstös párnája van, ami hatalmasat nôtt két év alatt, és nagyon jól viseli nálunk a nyári kánikulát. Persze rendszeresen és bôven öntözöm tavasztól kora ôszig. Télen egyáltalán nem kap vizet.

Magcsákó (Dryas octopetala), a háttérben pedig Androsace villosa, a kerti ládában. Az edény közepén egy kis Pinus mugo él, de nagyon jól viseli magát, nem nyomja el a körülötte tenyészô évelôket.

Kinyílt az elsô Lewisia cotyledon virág. És milyen gyönyörû színe van! Rengeteg bimbó van az összes növényen, úgyhogy néhány napon belül pompázatos lesz az erkély. Hát ha még az Androsace sarmentosa is elkezdi...

Végül pedig egy kísérlet.

A Draba imbricata (szintén Prága, 2008) szép párnáján sárgás foltok kezdtek megjelenni:

Fogtam egy hegyes csipeszt és a sárgás színû (kb. 2 mm átmérôjû) levélrózsák nagy részét óvatosan kihúzgáltam a párnából:

Nagyon nem szeretném, hogy kifoltosodjon a párna, ami néhány párnaképzô évelônél akkor szokott bekövetkezni, ha már túl sok a levélrózsa, és nem jut mindenkinek tápanyag meg víz.  Ezért gondoltam, hogy így talán segítek rajta, és szép marad. Kíváncsian várom, hogy mi lesz.

Van, ami megy, van, ami jön.

Egyelôre még olyan is van, ami ezután fog nyílni. De ahogy közeleg a nyár, egyre kevesebb lesz. Legalábbis nálunk, ahol nagyrészt évelôk tenyésznek.

A tárnics és kankalin virágok elköszöntek.

Az Androsace pubescens még virít, és most van teljes pompában az Androsace villosa és a magcsákó (Dryas octopetala) – bár ez utóbbi mindössze négy virággal... Kép talán majd legközelebb. Ôk a kerti ládában élnek.

A Lewisia cotyledon (több is) már nagyon készülôdik, de még nem érkezett el az ideje:

Úgyszintén a Dodecatheon-on is duzzadnak a bimbók:

És kinyílt az elsô Aquilegia scopulorum virág. Ez tavalyi magvetés az SRGC-tôl, és sajnos meg kell állapítanom, hogy nem az, aminek adták, vagy legalábbis nem a tiszta faj. A haranglábak nagyon szeretnek paráználkodni, és nem állítom, hogy ennek az anyja, akirôl a magot szedték nem A. scopulorum volt, de azt hiszem a papa valami más faj lehetett, mert a virág színe majdnem teljesen fehér, egyáltalán nem olyan, mint amilyeneket fotókon lehet látni, a növény pedig nagy méretû. Azért rendeltem magot, mert a nagykönyv szerint maga a növény max. 5 cm, a virágszár nô meg olyan 30 cm-re. Ehhez képest a mi növényünk egy szûk virágládában, sovány talajban is 30 cm-s leveleket hajt, a virágszár pedig 47 cm! Kár. Amúgy nem csúnya, de nekem mindig egy kis csalódást okoz, ha a magból nem az lesz, amit várok. Még ha legalább szebb lenne, mint amire számítok, akkor az se baj, ha más faj, de ez sajna nem szebb annál. Na, azért szeretjük, és egy képet is megérdemel:

Késôbb liderült egy kedves barát segítségével, hogy ez Aquilegia coerulea.

És végül egy törpe írisz is megjutalmazott az idén a virágjával. Ez a növény egy Csapody körös tagtársamtól van, eddig még sose virágzott nálunk. Egy konyhából kiselejtezett római tálban (Römertopf) él, kövirózsával, varjúhájjal (Sedum dasyphyllum) és homoki kikericcsel (Colchicum arenarium – szintén a Csapody körbôl) együtt. A tál nagyon sekély (10 cm?), a talaj nagyon homokos, és vizet nagyon ritkán adok neki: ilyenkor tavasszal hetente 1x, nyáron kb. kéthetente. A kikerics ôsszel szokott virágozgatni, most levele van.

Tehát az írisz, egy kedves ismerôsöm szerint Iris pumila 'KnickKnack'  a Römertopf-ból származtatott Iristopf nevû tálban:

Vegyestálak

A Primulatál szépen néz ki, a tárnics virágai lassan kékebbek lesznek:

Egy új szerzemény az Aquiládában (mert a legnagyobb növény benne az Aquilegia scopulorum – nemsokára virágzik):

Arabis blepharophylla

Ez meg a Lewizitál :)

Lewisia tweedyi és Lewisia pygmaea – Csapody körös és angliai magból, hátul pedig Sempervivum montanum – szintén az Ortlerrôl)

És a legújabb, és jelen pillanatban a kedvenc – már csak az illata miatt is, a Rosimtál:

A név onnan van, hogy az Ortler heggyel szemben húzódik egy völgy, amelyben fel lehet jutni 3000 m-re, a Rosim gleccser lábához, és a völgy neve Rosim Tal. És ez a völgy (legalábbis az alsó része, 2400 m környékén) tele van csíkos boroszlánnal (Daphne striata), amitôl júniusban fantasztikus illat terjeng a levegôben.

Ez ugyan itt nem Daphne striata, hanem Daphne collina, de azért fantasztikus az illata, és nekünk nagyon kedves, már csak a Rosim Tal emléke miatt is.
Sovány, száraz talajban él az élôhelyein, úgyhogy sok-sok perlitet tettem a talajába – ennek legalább nincs súlya, mint a dolomit "szikláknak", így egyedül is át tudom pakolni a tálat, ha kell.

Ez pedig remélem egész nyáron virágozni fog nekünk. Úgy látom, öntisztuló, úgyhogy mindig tele lesz alatta lepotyogott virággal, lesz mit szedegetni:

Nemesia sp.

Gombafû – a legszebb "fû" :)

Így nézett ki tegnapelôtt a kerek "sziklahasadékos" tál, amit Ortlertálnak neveztem el, mert a kövek benne mind az É-olaszországi Ortler (3905 m) oldalából származnak:

Az Androsace carnea már elvirágzóban, és a virágszárai naaagyon megnyúltak. A kis Androsace pubescens pedig itt még készülôdik (baloldalt látszik a három bimbó). 

És íme, ma kezdtek nyílni a virágai. A virágszárai neki is hosszabbak egy kicsit, mint ahogy azt elvárnám tôle:

A Csapody körben legutóbb szóba került a "hasadékkert". Én úgy veszem észre egy pár (2-3) éve, hogy itt Magyarországon alpesi növények tartására tényleg ez a legalkalmasabb. Még akkor is, ha az illetô faj nem kifejezetten hasadéklakó. 

Csak akkor az tényleg olyan legyen, mint egy hasadék, vagyis: a kövek mélyen a talajba süllyedjenek, és a mesterségesen, két kôbôl létrehozott hasadék max. 2 cm széles legyen. Mert akkor a növény nyökerei hûvös helyen tudnak fejlôdni, és így a föld feletti rész sem bánja annyira a kánikulát. A "talaj" (lásd késôbb) pedig vastagon kaviccsal takarva. Nem akarom elkiabálni, de az ún. ezüst levelû kôtörôfüvek (Silver Saxifrages), amelyek köztudottan nem bírják az erôs és tartós napsütést, nálam az erkélyen már kétszer minden gond nélkül átvészelték a borzasztó nyári kánikulát, amitôl én, a melegigényes faj is kezdtem már kiborulni.

Ezekben a hasadékos tálakban egyébként a talajkeverék úgy néz ki, hogy: a kövek között, a "hasadékokban" majdnem csak durva homok van (minimális tôzeggel keverve), lejjebb, a tál alján van egy kb. 3 cm vastag komposzt-tôzeg-sóder-perlit keverék, nagyjából egyenlô arányban.

Gentiana clusii

Elkezdtek nyílni a tárnics virágai, de nem igazán tetszik a színük. Amolyan "mosott" kék... Ha a tavalyi fotót nézem, ott sokkal sötétebb volt az az egy szál virág, pedig napot ugyanannyit kapott, mint a mostani helyén. Bár... a hely majdnem ugyanaz, de a tavaly a tavasz sokkal naposabb és szárazabb volt, mint ez a mostani...

Gentiana clusii

Kankalinfélék és mások

A kankalinfélék (Primulaceae) család néhány tagja virít éppen. Nagyrészt már mutattam, ôket de így együtt nagyon jól néznek ki:

Primula marginata, Primula rosea, Primula elatior

A virágszárak láthatóan megnyúltak mindegyiken. Középen pedig a Gentiana clusii 3 nagy bimbója látszik. Sajnos valószínûleg a kankalinok nem fogják bevárni.

És egy másik kankalinféle:

Androsace vitaliana

(Ennek a növénynek volt már egy pár neve, most ez a legújabb, a DNS-analízis eredményeként)

Már vagy öt éve megvan ez a kis növényünk, Hegedétôl származik, és eleinte nagyon meg akart halni. De aztán tavaly úgy döntött, hogy mégiscsak érdemes, és szépen kizöldült, kivirágzott. Most megint tele van bimbóval, és egy magcsákóval harcol a helyért. Lehet, hogy majd segítek neki egy kicsit :-)

Azért még a boglárkafélék ideje sem járt le:

Ranunculus alpestris

2008 ôszén vetettem a vadon, valahonnan az ausztriai Totesgebirge környékérôl (nem általam) gyûjtött magot. 2009 tavaszán csírázott, de csak 3 magonc maradt életben. Ezek viszont gond és takarás nélkül átvészelték a telet az egyik miniatûr sziklakertben kint a kertben, söt, az egyik hozott egy virágot, amint a mellékelt ábra mutatja. Remélem, idôvel szépen kitöltik a helyet, amit szántam nekik, és jövôre már több virág is lesz. Na persze addig még egy budapesti nyarat is túl kell élniük...

A tavasz folytatódik

Most húsvét táján kicsit lehûlt az idô (7-10°C nappal), és némi esô is esett, bár itt nálunk nem vitte túlzásba, azt hiszem nem sokra mennek vele a szabadföldi növények. A hideg ellenére azonban a fejlôdés minden növényen egyértelmûen látható.

Nálunk is megfigyelhetô, amit már sokaktól hallottam, "rendes" kertekbôl is, hogy az idén a kökörcsinek valahogy kicsit késôn indulnak. Pedig a leánykökörcsin kint az élôhelyén már nagyjából elvirágzott. Ezt többszörösen tanúsíthatom, mert az Újlaki-hegyen is és a Sas-hegyen is láttuk az elmúlt napokban. A nagyon korai tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis) magoncaink csak most mozdultak meg:

Igaz, hogy ô is elôbb virágot hoz, aztán levelet, és mivel ezek még nem virágzó méretû példányok, a levél csak most merészkedik elô, amikor a virágnak – ha lett volna – már el kellett volna nyílni.

A hófény (Chionodoxa), aminek a bimbóját a múltkor mutattam, kinyílt végre, de furcsa, kicsit torz virágai lettek. 

Úgy hallom egyébként, hogy az idei tél Angliában is megtizedelte a cserépben tartott hagymásokat. Többen is ugyanolyan tünetekrôl panaszkodnak, amilyeneket én is megfigyeltem: vagy nem lett semmi a hagymából, vagy torz virágokat hozott. Az angolok ezt a talaj többszöri átfagyásának és kiengedésének róják fel.

Közelrôl a Chionodoxa virágok:

Mögötte a fehér Campanula portenschlagiana levelei látszanak, amit február végén tövig visszavágtam, és azóta már hatalmas párnát növesztett, lassan mindent elborít maga körül.

A havasi fajoknak úgy tûnik nem sokat ártott ez a tél, sôt. A tavalyi vetésû Androsace pubescens egyetlen levélrózsáján már jól látszik a három bimbó.

Az egyik ládában elpusztult a télen egy kissé már öreg Pulsatilla vulgaris. Persze lehet, hogy nem az öregség volt az oka, hanem a túl sok csapadék, amitól nem védtem kellôképpen. Minden esetre a helyére került most két kô és három új faj. Balról jobbra:
Saxifraga x apiculata (gyökeres dugványok) – Saxifraga paniculata (szintén) – Draba parnassica (2009 ôszi magvetésbôl)

Szombaton egy kertészetben vettünk egy szép Primula rosea növényt. Beültettem a nagy kerek tálba az erkélyen, ahol több más kankalin is van, valamint a Gentiana clusii, ami nemsokára virágzik (3 bimbó van rajta!). Nem ment egyszerûen a beültetés, mert szokás szerint a gyökérzet már igencsak kinôtte a kis 9-es cserepet, és egészen össze volt nemezesedve, úgyhogy jócskán meg kellett agyabugyálni szegényt. Már sokszor elhatároztam, hogy többet soha nem veszek ilyen növényt, aztán mégis újra és újra elkap az örvény... Így néz ki a helyén, most egy kicsit kókadtan a napsütéstôl:

Primula rosea

Mögötte látszik a sápadt sárga virágú Primula elatior (raxi magból), ami az idén virágzik elôször, és furcsa módon nagyon rövid kis virágkocsányt hozott 7 virággal, elöl pedig a tárnics bimbói és a Primula marginata levelei. A szanaszét hajló fûszerû valamik Allium oreophillum levelei. Ebben a tálban van még egy Viola biflora, ami most bújt elô, és rengeteg magja is csírázik itt-ott körös-körül. Sajnos más edényekben is, mert ugye az ibolya elég messzire lövi szét a magjait.

A Lewisia pygmaea is elkezdett hajtani:

Úgy tanultam, hogy a nem örökzöld Lewisiák ôsszel hajtanak levelet, ami áttelel, tavasszal virágoznak, aztán leszárad a lombjuk is a nyári melegek idejére. Nálam a Lewisia pygmaea eddig úgy mûködött, hogy tavasszal hajtott levelet, aztán virágzott, és nyár vége fele száradt le a lombja. És egyelôre a Lewisia rediviva-nál is ilyen életciklus figyelhetô meg, bár ô még nem virágzott.

Természetjáróknak való könyv!

Megjelent A Csíki-hegyek növényvilága címû könyv. Nem titok, hogy azért is említem, mert a tördelést-nyomdai elôkészítést én követtem el. Egy nagyon hasznos kis könyv természetjáróknak, akárcsak elôdje, Az Odvas-hegy növényvilága.
A könyv egyelôre mindössze 1000 példányban jelent meg, és könyvesboltokban nem kapható, de megrendelhetô a szerzônél, Dr. Mészáros Sándornál, a 246-2439-es budapesti telefonszámon.