Kedves Vendég!
Köszönöm érdeklődését, remélem tetszeni fog, amit itt talál. A szöveg saját szerzeményem, úgyszintén a képek nagy része is, kivéve néhányat, amelyeket a férjem, Zoltán Ferenc készített. Kérem, ne használja őket az engedélyünk nélkül!

2011. szeptember 30., péntek

Ciklámeneket gyűjtök?

Vagy inkább kísérletezem? 
Csapody körös tagtársam nálam sokkal komolyabban foglalkozik ciklámenek magvetésével, és az elmúlt egy-két évben sok magoncot kaptam tőle. Így idén nyárra már szép számú ciklámen faj tenyészett az erkélyünkön kis cserepekben. Csakhogy én nem szeretem a sok kis cserepet, így aztán megint feltámadt a kísérletező kedvem. Júliusban, amikor minden faj nyári álmát aludta, átültettem őket, vagy pontosabban beültettem egy közös virágládába. Van olyan kertész barátom, aki szerint ennek nem lesz jó vége. Más az életritmusuk, ezen kívül az agresszívebb növekedésűek el fogják nyomni a gyengébbeket.
Nekem nem ez a véleményem. Az életritmusuk mindössze annyiban különbözik, hogy vannak köztük ősszel virágzók, és vannak tavasziak. De az összeültetett fajok közül mindegyikre az jellemző, hogy ősszel hajt levelet, és nyár elején visszahúzódik, ezután pedig egy hosszabb nyári nyugalmi időszak következik. Környezeti igényeik is megegyeznek. Mindannyian laza, stabil szerkezetű, inkább humuszmentes talajt igényelnek, amely nyáron száraz (de nem csontszáraz!), ősszel sok csapadékot kap, télen csak keveset, tavasszal pedig megint bő öntözést, de persze nem pangó vizet. Különösen a gumók körül nem ajánlott a nagyon nedves talaj.
És ami talán a legfontosabb: egyik faj sem télálló nálunk, úgyhogy a ládát hűvös, de fagymentes helyen kell teleltetnem.
Az idő fogja majd megmutatni, hogy beválik-e az ötletem. Tény, hogy a ciklámen rajongók körében nem  szokás így összeültetni több fajt egy edénybe. Az angolok egyesével szeretik prezentálni az üvegházban nevelt növényeiket a bemutatóikon, ezen kívül generációról generációra a szokás hatalma uralkodik, és nem nagyon jellemző az ilyenfajta kísérletezgetés, ahogy én látom. A télálló fajokat persze kiültetik együtt a kertbe, de ezekből kevés van.
Íme a szóban forgó fajok gumói, beültetés előtt:


A kiszemelt virágláda mérete 35 x 14 cm, mélysége 12 cm. A közeget Novobalt tőzeg, homok és perlit egyenlő arányú keverékéből készítettem, ehhez adtam még néhány marék apró dolomitmurvát, egy teáskanálnyi csontlisztet és egy maréknyi fenyőtűt (luc). 
Az angol ciklámenesek szerint a ciklámenek szeretik a fenyőtűt a talajban, és állítólag egyes fajok virágai élénkebb színűek lesznek tőle. A csontliszt a belőle lassan kioldódó foszfor és nitrogén révén a gyökeresedést illetve az egészséges lombozat fejlődését segíti. Angliában nagyon régóta használják természetes növényi tápanyagként (is). Nálunk nem igazán kapható, esetleg macska vagy kutya tápszerként, de általában még úgy sem. A csont tisztítása és őrlése nagyon költséges, Magyarországon nem bajlódnak vele. Én először hazai bonsaiosoktól hallottam róla, ők is szívesen használják törpefáik táplálására. Néhány éve egy vebáruházban sikerült vennem egy dobozzal, többe került a szállítás, mint maga az áru (futár hozta, nem is volt más lehetőség). Német gyártmány, és azóta már ott se lehet kapni, ahol akkor vettem. Nagyon kevés kell belőle (lásd fent), így még nem fogyott el.

Az alábbi képen látható, hogy a gumókat nem ültettem mélyre, hogy körülöttük a talaj hamarabb megszáradjon, miközben a gyökereknek van hely mélyebbre hatolni. Két faj van (az enyémek között), amelyeket C. Gray-Wilson szerint mélyre kell ültetni, ezek ezért nem látszanak:


A kép nagyítható! A narancs színűek az őszi virágzású fajok, a fehérek a tavasziak.
És természetesen szokásom szerint valamiféle kis tájat is létre akartam hozni a cserépben, ezért került bele a két száraz fatörzsdarab, amelyek egyik kirándulásunk gyűjteményei.


A gumókat vékony talajréteg, majd kb. 1 cm vastag andezittörmelék takarja. Azért nem dolomit, mert az andezitnek a színét ide jobban illőnek találtam, ezen kívül abból is oldódik ki majd (naaagyon lassan) némi tápanyag a növények számára.

Öntözni csak augusztus végén kezdtem. Első alkalommal egy jó alapos átnedvesítés történt, alulról, az alátétből. aztán két hét elteltével, amikor az első levél megjelent, újra kaptak egy kis vizet (szintén alulról), és azóta 3-4 naponta teletöltöm az alátétet, a víz innen a laza talajba gyorsan felszívódik. 

Minderről azért írtam most, mert ősz lévén most hajtanak a növények. Sajnos a legtöbb gumó még túl fiatal a virágzáshoz, arra még várni kell. Az ősziekre egyébként az jellemző, hogy először a virágok bújnak elő, aztán a levelek. Tehát mivel már levelek vannak, virágra idén sajnos még nem számíthatok.



Alább pedig bemutatom külön-külön az egyes fajokat, a legfontosabb tulajdonságaikkal, hátha valakit érdekel. A ciklámen egyesület honlapján egyébként minden létező ciklámen fajról van leírás, kép és élőhelyi ismertető, ezen kívül nevelési tanácsok is.
Általában jellemző a következő fajokra, hogy a mediterráneumban, valamint a közel-keleten honosak, köves, nyáron száraz sziklagyepekben, vagy fenyőerdők alján. Sokszor szúrós lombú cserjék alatt tenyésznek, hogy védjék magukat az állatok étvágyától. Van néhány faj (pl. C. graecum, africanum, libanoticum), amelyekről egyesek azt tartják, hogy nyáron csontszárazon kell tartani. Mások szerint viszont ez nem igaz, mert az élőhelyükön a talaj felszíne ugyan valóban teljesen kiszárad nyáron, de e fajok gyökerei mélyre hatolnak, és ott találnak maguknak némi nedvességet. Éppen ezért érdemes nekünk is a nyár folyamán is alulról néha egy kis vizet juttatni a cserépbe, úgy, hogy ahol a gumó van ott száraz maradjon a talaj. Amikor nincs lomb, akkor ugyanis nagyon könnyen rothad a gumó, ha nedves körülötte a talaj, és még ráadásul meleg is van.
Egy német kertész például azt mondta, hogy kéthetente ad egy kevés vizet a Cyclamen graecumnak egész nyáron át, és minden augusztusban gazdag virágzás az eredménye.

Mivel az én gumóim még csak 2-3 évesek, ezért a fajra jellemző tulajdonságok, mint a forma és a felületi mintázat nem annyira látható rajtuk. Ami viszont szintén faji bélyeg, hogy a gyökerek a gumó mely részén erednek, ez már most is jól megfigyelhető. Alább a gumókról és levelekről mutatok képeket.

Ősszel virágzók:

Cyclamen africanum
Nyár végén-ősszel virágzik. Gyökerek a gumó teljes felületén vannak. Elsők között hajt. Már a júliusban átültetett gumón láthatók a levélkezdemények, és az ő levele jelent meg először az öntözés után:


Cyclamen cilicium
Szintén ősszel virágzik. Gyökerei a gumó alján, középen erednek.


Cyclamen cyprium
Szeptember és február között virágzik! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálunk mit fog tenni. A gyökerei szintén alul középen. Különösen dekoratív levele van:


Cyclamen graecum
Vastag, húsos gyökereket növeszt a gumó alján, amelyek mélyre hatolnak, és állítólag csak a csúcsukon vannak gyökérszőrök, amelyekkel vizet és tápanyagot tud felvenni. Ezért nagyon kell vigyázni, hogy a gyökerek csúcsa ne sérüljön az átültetéskor. A gumó kérges felületű, ez már ezen a magoncon is látható, és sokáig él, miközben igen nagyra meg tud nőni. Láttam már (fotón) 20 cm átmérőjű gumót is. Arról híres a termesztők körében, hogy a legdekoratívabb levelű ciklámen, és levele egyedenként igen változatos lehet. Ez egy görögországban begyűjtött növény magonca, sajnos nem annyira látványos levelű.


Cyclamen hederifolium
Ez a faj egyesek szerint nálunk is télálló, lehet is kapni néha kertészetben a gumóját. Saját tapasztalatom szerint cserépben nem éli túl a hosszabb fagyot, úgyhogy többet nem próbálkozom a kint teleltetésével.
A C. africanumhoz hasonlít, gumója is, levele is. A gyökerek a gumó teljes felületén nőnek. Levele szintén változó formájú és mintázatú. A ládában lévő két gumó levele is kétféle, de gyelőre egyikről készült kép, a másik csak most bújt elő. Már augusztus elejétől virágoztak nálunk azok a példányok, amelyek aztán a telet nem élték túl.


Cyclamen mirabile
Ősszel virágzik, neki is igen szép a levele, amikor kihajt egészen vöröses, később már csak a fonákja bordó színű. A gyökerek a gumó alján fejlődnek, de nem csak középen, hanem mindenhonnan, néha gyűrűben.
Őt én vetettem magról, az alapfajt is, de ebből csak 2 gumó lett, meg a 'Tilebarn Nicholas' nevű fajtát, ez sok szép magonccal örvendeztetett meg:


Gumó és levél:



Tavasszal virágzók:

Cyclamen alpinum
Decembertől májusig virágzik a könyv szerint...


Cyclamen libanoticum
Ő inkább savas kémhatású talajt igényel, és mélyre kell ültetni. Ezért a gumója körül így alakítottam ki a közeget, nincs benne dolomitmurva, csak tőzeg, perlit, meg egy kis gránitpor. Szintén december-május a virágzási ideje. A leveléről sajnos tavaly nem készült kép, most meg még nem hajtott ki. Emlékszem, hogy tavaly is utolsók között mutatta meg magát.


Cyclamen pseudibericum
Ő viszont idén tavasszal már virágzott.


Cyclamen repandum
Mélyre kell ültetni a gumót, gyökerei az alján középen fejlődnek. Márciustól májusig virágzik.


Megjegyzés: A képeken a gumók és levelek aránya nem valós, a fotókat sajnos nem így készítettem.

1 megjegyzés:

Művelt Kert írta...

Nagyon jók a gumó-levél párosítások! Micsoda levélrajzolatok!