Nancy Ondra

Ő egy amerikai kertész(asszony). Körülbelül egy éve olvasom a blogját (lásd fent), és körülbelül a példaképemmé vált (azért csak "körülbelül", mert ez persze már nem olyan, mint amikor az ember 14 éves), nem csak azért, mert nagyon szép kerti fotókat készít, hanem mert kertészeti írással és még sok más olyan tevékenységgel keresi a kenyerét, ami valami módon a kerthez, kertészethez kapcsolódik (fotózás, képeslapok, naptárak készítése, mag eladás, alpaka tartás, aminek híresen finom gyapjújából nemezkészítés, stb.).
(Hadd jegyezzem meg, ehhez vagy Amerika, vagy Magyarországon egy átlagon felül rámenős ember kell, hogy ilyesmikből szabadúszóként meg lehessen élni. Ő pedig nem meggazdagodni akar, egyszerűen csak gondtalanul élni olyan tevékenységekből, amik kedvesek neki, és úgy tűnik, ez sikerül is.)

Már sok könyvet kiadott, jelenleg is útban van kettő, és amennyire bele lehet nézegetni a neten, ezek nagyonis megérik az árukat. Ha nem lenne drágább a postaköltség, mint maga a könyv, biztos, hogy megvennék néhányat.

Félreértés ne essék, nem kért meg, hogy reklámot csináljak neki, bár kétségtelenül nem teljesen "ártatlan" ebben az a gesztus, amit minden évben megtesz a blogján. Rengeteg növényt számláló kertjében rengeteg magot gyűjt ősszel, és ezek nagy részét felajánlja olvasóinak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Lehet kérni belőle max. 12 félét (!), és ő elküldi postán. Mindezt úgy, hogy az USA-ban élőktől kér egy felbélyegzett borítékot. de a tengeren túli olvasóitól még a postaköltséget sem kéri el! Természetesen az ember aztán szintén ajánl cserébe saját magokat, ha van, kertészek között ez így szokás. Én ezt sajnos már csak jövőre tudom megtenni, mert elég váratlanul ért a dolog.

De nem tudtam ellenállni néhány nagyon érdekes évelőnek, amelyekről úgy gondolom, a blogjában olvasott tapasztalatai és fotói alapján, hogy nálunk is kiválóan működnének.

Egyúttal megtanultam, hogy van néhány nagyon szép Amerikában honos vad klemátisz faj, ezekből felajánlott négyet, mindjárt kértem is belőle, és már földben vannak, mert hideghatásra van szükségük a csírázáshoz. Kíváncsian várom, hogy mi lesz.

Egy másik szép évelő, amit nála láttam először, az Amsonia hubrichtii, remélem módom lesz most ezt is kipróbálni.

  

(nyár eleji virágzás és őszi lomb, a képek egyelőre a netről)

Milyen szép is lehetne a világ, ha minden ember legalább ennyire értelmes dolgokkal foglalkozna! (Megengedem, hogy nem muszáj mindenkinek kertészkedni, vannak más értelmes dolgok is az életben.)

Egyelőre a kankalinokról

Említettem, hogy egy kedves gesztusról fogok beszámolni. Egyelőre viszont a télen virágzó kankalinjaimat szeretném bemutatni.

Ez persze vicc. Normális körülmények között nincs télen virágzó kankalin. Néhány fajra jellemző az ŐSZI másodvirágzás. Ilyen a cifra kankalin (Primula auricula) és ennek fajtái, a szártalan kankalin (P. vulgaris), és biztos még néhány más is. Na de most tél van – hivatalosan legalábbis. 

Idén nálunk az auricula hibridek nem tartottak őszi bemutatót. Az az érzésem, a növényeket látva, hogy nem igazán életerősek, nem érzik jól magukat a helyükön valahogy. Arról nem is beszélve, hogy valamilyen "kedves" kerti vendég cafatosra rágta a leveleiket.

November eleje óta kitartóan virágzik a dobverő kankalin, igaz, csak a fehér. Az ő levelei is ki vannak csipkésítve, de úgy tűnik, nem bánja.

PRIMULA DENTICULATA

Nemrég kivirágzott egy kis szártalan is, ami már valamikor régen került a kertbe, nem én hoztam, de nagyon szeretem őket, és örülnék, ha jobban is szaporodnának, mint ahogy teszik.

PRIMULA VULGARIS

A legnagyobb meglepetés viszont a Janka kankalin. (Eddig nem is tudtam, hogy ez a magyar neve a Primula frondosa-nak. Janka Viktor erdélyi származású magyar botanikus volt, a Balkánon is kutatott, az is lehet, hogy ő találta meg ezt a fajt, bár erről nam találtam adatot.) 

Ezt a kedvenc kankalinomat még soha nem kaptam rajta, hogy ősszel virágozna újra. Pláne télen! Nem hozott hosszú virágkocsányt, mint ahogy tavasszal szokta, hanem az elhalt levelek között, a téli nagyon "lisztes" rügy tetején egyre-másra jelennek meg az apró, kb. fél centi átmérőjű virágok.

PRIMULA FRONDOSA

A látvány persze szívmelengető, de azért kicsit aggódom, hogy mi lesz tavasszal, mert tudom, hogy a virágzáshoz elég sok energiára van szüksége a növényeknek. Most azonban, még amelyik nem vesztette el a leveleit mint ez a kis Janka, az sem sok szénhidrátot tud előállítani, mert hideg van, rövidek és sötétek a nappalok. Ezért valószínűleg a felhalmozott tartalékaikból gazdálkodnak nagyrészt. Csak hát azt a tavaszi kihajtáshoz/virágzáshoz halmozták fel!

Persze ezen úgysem lehet változtatni, ha ő így érzi, így csinálja. A dobverőkről már leszedtem egy-két virágszárat, de azért nem akarom teljesen elrontani a Természet játékát, majd megoldja ő valahogy. Mindig megoldotta. 

Egy napsütéses november maradványai

Érdekesen nyilatkozott a minap az egyik amerikai blogszerző. Éspedig, hogy ő nagyon szereti a novembert. Addigra ugyanis már nagyjából elvégezte a kerti munkákat, nincs több tennivaló kint, és megkezdheti az álmodozást a következő évről, ami tulajdonképpen jobb is, mint a valóságos kertészkedés, mert nem jár annyi kudarccal. Bár van benne igazság, ez az utolsó rész nagyon különös egy amúgy nagyon aktív és agilis – és nem utolsó sorban sikeres kertész – amerikai férfi "tollából".

Nos, mivel a mi novemberünk idén csodálatosan szép volt (amióta a világon vagyok nem éltem még ennyi napsütést novemberben), én igenis sokat dolgoztam még ebben az elmúlt hónapban odakint. De immár én is úgy érzem, hogy mindent elvégeztem (-tünk). Vasárnap a komposztot is elterítettük, úgyhogy némely ágyások jó fekete takarót kaptak, lásd fent.

Van olyan kiváltságos (?) is, aki arany színűt, például a Hollandiából hozott Podophyllum. Aludjon szépen tavaszig, a száraz juharlomb nem csak a hidegtől, de remélhetőleg a túl sok téli esőtől, hótól is megvédi. Már ha lesz ilyesmi persze :)

Tegnap aztán, a már félig alvó kertben bóklászva megörökítettem néhány pillanatot, amit valahogy olyan drámainak találtam. Lehet, hogy ezt a drámaiságot csak az adja, hogy már nem sütött a nap, és így sötét környezetből világít ki még mindig néhány gyönyörű virág. November végén!

CYCLAMEN CILICIUM, HA MINDEN IGAZ.
ŐKET MAJD BEVISZEM A FAGYMENTES LÉPCSŐHÁZBA, HA ODAKINT MÁR NEM LESZ FAGYMENTES.

Itt nálunk eddig egyetlen fagyos éjszaka volt, a múlt héten, azt is nagyjából csak onnan tudtuk, hogy a madarak vize kissé jeges volt reggel. De az egynyári virágok az erkélyen (petúnia, verbéna, lobélia) meg sem parittyázták, ahogy gyerekkorunkban mondtuk volna.

És persze a makacsul virágzó kankalin sem. Kíváncsi vagyok, marad-e elég ereje tavaszra...

PRIMULA DENTICULATA

Végül pedig a két "legdrámaibb" kép. Az alábbi különösen színben nagyon tetszik. A hunyor sötétzöldje, az amerikai májvirág megbarnult levelei és a krókusz kékje nagyon jól mutat együtt. Idén az amerikai májvirág levelei nagyon szépen színeződtek. Máskor inkább amolyan unalmas barnák lesznek, és el is rothadnak lassan a novemberi esők hatására. Most talán azért ilyen, mert eső helyett sok napsütést kapott az év egyik legsötétebb hónapjában.

HELLEBORUS HIBRID, HEPATICA AMERICANA, CROCUS SPECIOSUS 'ARTABIR'

Ez a kis törpe rózsa szintén nem akar nyugovóra térni még. Petrának igaza van, minden késői virág sokkal intenzívebb színű, mint nyáron,  a melegben volt.

ROSA 'THE FAIRY'

Legközelebb, ha minden jól megy, egy nagyon kedves gesztusról fogok beszámolni.